Otthon, édes otthon :)

 

Az utóbbi pár hétben rengeteg változás ment végbe kicsiny, feltörekvő szervezetünk életében. A kisebb nyári rendezvények és a több időt és nagyobb energiát igénybe vevő Művészetek Völgye után felpörögtek az események körülöttünk, így pihenés helyett a nyár vége is kemény munkával, ám annál nagyobb lelkesedéssel és jó kedvvel telt el számunkra.

 

A 10 napos fesztivál első estéjén, miután túlestünk a rendezvénnyel kapcsolatos első élményeinken, leültünk egy rövid tapasztalatcserére az Éltető Völgy udvarán. A pozitív és negatív események megosztása közben egy kicsit elkalandoztak gondolataink, melyek a távoli jövőbe mutattak. Álmodoztunk világmegváltó ötletekről, hálózatunk kiteljesedéséről, több fiatal munkatársról, nagyobb önállóságról és még a szervezet „saját otthonát” jelentő épület reményképe is halványan csillogott előttünk. Ekkor még legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy mindez csak egy karnyújtásnyira van tőlünk.

A Művészetek Völgye minden évben felbolydítja az általában nyugodt, csendes környék életét az ide érkező fura figuráival és az ő hatásukra történő váratlan eseményekkel. Ez nem történt idén sem másképp. A 10. nap végére már valahol mélyen tudatosult bennünk, hogy a másfél hét alatt történtek nagy hatással lesznek majd a még kissé homályos jövőképünkre és az eddig kényelmesen belakott életterünk előbb-utóbb szűkösnek bizonyul majd számunkra.

 

A „szőke herceg” végül egy Taliándörögdön eddig vendéglátóegységként működő otthonos épület képében lépett ki elénk a meséből. A hirtelen jött lehetőség még a vártnál is nagyobb port kavart közös kis világunkban. Mindezek hatására lelkesedésünk, terveink és ezekkel együtt az előttünk álló munka mennyisége is egyre csak nőtt és nőtt, míg nem végeláthatatlan torony épült fel belőlük, melynek se elejét, se végét nem láttuk már.

 

Szerencsére ez a probléma sem állt előttünk sokáig megoldatlanul, mivel a szeptembertől elindult közmunka program keretében három új, lendülettel teli kollégát köszönthettünk a KÖSZI családban, amivel szintén régóta dédelgetett álmunk vált valóra.

Az immáron már 7 fős csapat számára az ősz első hónapja csupa öröm és boldogság volt, hiszen végre „saját otthonra” leltünk, ám túl sok időnk nem volt, hogy mindezt igazán felfogjuk és megünnepeljük, hiszen a költözködés folyamata és a különböző előttünk sorakozó feladatok is állandóan lefoglalták minket. Végül szeptember végére sikerült teljesen berendezkednünk, így már csak a hivatalos „házavató” hiányzott.

 

Október 2-án elérkezett a nagy nap, melynek keretében lehetőségünk nyílt megmutatni a nagyvilág számára is, hogy mire vagyunk képesek, MI így EGYÜTT.

 

Nagy örömünkre szolgál, hogy hajlékot nyújthatunk az eddig még otthontalan Veszprém Megyei Értékek Tárának és Házának is, mely most körülöttünk épült fel közös erőbedobással.

 

A megnyitó október 2-án csütörtökön délután 14 órakor vette kezdetét. Az érkező vendégeket egy jelképes ajándékkal: egy magunk által barkácsolt batyucskával fogadtuk, mellyel szerettük volna minden partnerünknek, támogatónknak, tagunknak és barátunknak megköszönni mindazt a mérhetetlen bizalmat és segítséget, amelyet felénk mutattak szervezetünk eddigi élete folyamán.

A délután során bemutatásra került az épület (a „Kincsesház”), az általunk végzett tevékenységek sokasága, az utóbbi napokban felépült Megyei Értéktár kiállítás és a jövőbeli terveink egy része is. Ez a nap számunkra örömünnep volt, mert egy olyan otthonra leltünk, amit megannyi hasonló érdeklődési körű emberrel oszthatunk meg, mint mi magunk vagyunk. Megtettük az első lépéseket egy szebb jelen és jobb jövő felé, melyhez még göröngyös út vezet végig, ám tudjuk, hogy így együtt mindig minden könnyebb. 

 

Stumpf Rebeka