Vidéki fiatal vállalkozók
küzdelmei és eredményei
Május 2-án egy kerekasztalbeszélgetés során megismerkedtünk fiatal sikeres helyi vállalkozókkal. Ezen redenzvényünk címe a „Vidéki fiatal vállalkozók küzdelmei és eredményei - így lehet vidéken élni, megélni, felnőni”. A rendezvényünk programja a vidéki fiatal vállalkozások bemutatkozása, név szerint Farkas Ivett, Leitold Attila, Horváth Ferenc, Kocsis Csaba, majd egy kerekasztal beszélgetés a vidék adta lehetőségekről, a vállalkozások nehézségeiről, és győzelmeiről.
A kerekasztal beszélgetésről és az ott megfogalmazott kérdéseket Stumpf Rebeka a kövekező képen írta le:
Vidéken élni sosem volt egyszerű. Ezt a nagyszüleim is minden jövőnkről szóló mélyebb beszélgetés alkalmával kihangsúlyozzák. Régen kicsit más volt a helyzet, mint mostanság. Hajnalban keltek, hogy megetessék az állatokat, kiterelték őket a legelőkre, majd egész álló nap a földeken dolgoztak, végül csak aludni tértek haza. Nem volt más választási lehetőségük, mindent önmaguknak kellett megtermelni. Ma már más a helyzet, nem vagyunk rákényszerülve az önellátásra. Elég csak egy héten egyszer bemennünk egy nagyobb városban levő Tescoba és ott mindent megkaphatunk, ami szem-szájnak ingere. Bizonyos okoknál fogva mégis ki merem jelenteni, hogy vidéken élni manapság sem könnyű…
Szerencsém volt egy olyan csodálatos környékre születni, ami távol esik a városok kipufogó füsttől bűzlő levegőétől, a forgalom hangos zajától és a mókuskereket folytonosan hajtó emberek bamba tekintetétől. Itt is rengeteg a munka. Az öregek azt szokták mondani, hogy, aki falun unatkozik az egy mérhetetlenül lusta ember és hát, valljuk be az ő szavaikban mindig lakozik valamiféle igazság… Dolog mindig van, de az igazi probléma azt hiszem a városiasodás jelensége, mely minden vidéki helységet veszélyeztet. Ennek következtében, a kisebb településről szépen lassan eltűnik minden, a gyárak, az üzletek, a közintézmények és munkahely lehetőség hiányában az emberek is…
Fiatal felnőttként abba a döntéshelyzetbe kényszerülünk bele, rengeteg vidéken élő társunkkal együtt, hogy szeretett otthonunkat a városok biztonságos megélhetést és munkahelyeket kínáló környezetére cseréljük. Sajnos egyre többen választják a megélhetés ezen formáját, de aki igazán szereti szülőfaluját az foggal-körömmel kapaszkodik minden egyes lehetőségbe és végül megtalálja azt az alternatívát, ami vidéken is segít talpon maradni.
2014. május 2.-án olyan helyi fiatalokkal volt lehetőségünk beszélgetni, akik sikeres vállalkozást tartanak fenn a környéken. Mindegyikőjük más jellegű munkából él, de két dolog közös bennük: a kitartás és a folyamatos tenni akarás…
Farkas Ivett kistermelőt nem először hallottam az általuk végzett tevékenységről mesélni, de biztosan állíthatom, hogy a lelkesedése nem adott alább az utóbbi alkalom óta sem. Hihetetlen csodálattal és természetességgel képes kifejteni a munkafolyamatot, miáltal a mézédes gyümölcsökből finom lekvárokat és szörpöket készítenek. Ivett párjával, Attilával 2011 nyarán készítette el az 1. hordó bodzavirág szörpöt a Művészetek Völgye fesztivál idejére. Családjaik nem túl nagy lelkesedéssel fogadták a fiatalok „új hóbortját”, de ennek ellenére támogatták őket munkájuk során. A 10 napos banzáj alatt a házilag készített termékek hatalmas sikert arattak. A kevéske, megmaradt szörpöt viszonteladókra bízták. Azt látva, hogy a fesztivál idején kívül is kelendők a termékeik, vállalkozásba kezdtek. Ma már Ajkától kezdve Tihanyon, Veszprémen és Várpalotán keresztül egészen Diósdig kiterjed viszonteladóik köre. Termékeiket saját maguk által termesztett gyümölcsökből készítik, így biztosítva az áru minőségét. Ivett elmondása szerint, nincs olyan üzlet, ami mindig zökkenőmentesen haladna tovább a saját lábán, mindenhol vannak mélypontok, amikre a legjobb gyógymód az, ha áll mellettünk valaki, akivel átsegítjük egymást a mindennapok nehézségein.
Horváth Ferenc sikereinek története sem indult egyszerűen. Családjában, felmenői mind, kereskedelemmel foglalkoztak, azonban neki esze ágában sem állt erre a pályára lépni. A sors végül valahogy mégis úgy alakította előtte az utat, hogy a mai napon saját kereskedelmi vállalkozást üzemeltet, ami immáron már 2 lábon áll. Feri 1997.-ben Veszprémben dolgozott egy kis bútoripari cégnél és az ottani környezet hatására döntött úgy, hogy saját vállalkozásba kezd. 1998.-ban nyitotta meg első kisboltját, amihez nem sokkal később még egyet társított. Az üzlet jól ment, ám 2004.-ben Feri mégis kénytelen volt mindkét boltot alkalmazottaira bízni és egy teljesen más dologba vágott bele. Építési vállalkozását szintén a nulláról kezdte és sikeressé tette, de valahogy mindig hiányzott neki a bolt és a betérő vásárlók. 2011.-ben, mikor édesanyja nyugdíjba vonult, újult erővel tért vissza a kereskedelembe. Ezen kívül 2005.-ben vásároltak egy mérhetetlenül romos épületet. A vétel után a kapun kilépve, az öreg ház egyik fala hatalmas zuhogással dőlt le, azóta azonban egy kellemes hangulatú vendégszállást építettek a helyére, természetes saját kezűleg. A vétel és a működésbe lépés közötti időszak 8 kemény évet jelentett számukra, ám a rengeteg munka és kitartás meghozta gyümölcsét. Ferit és párját, Esztert
Kocsis Csaba, aki ma egy sikeres játszóterekkel foglalkozó vállalkozást tudhat a magáénak, legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer evvel fog majd foglalkozni. Az ő története Tapolcán kezdődött, ahol néhány társával együtt egy népfőiskolát alapítottak a kulturált szórakozást igénylő fiatalok számára, melynek keretében hagyományőrző programokat, előadásokat, táncházakat és egy fafaragószakkört is indítottak. Egy alkalommal a faragást hobbiként művelő fiatalokat egy játszótér felépítésére kérték fel, melyet szíves örömest vállaltak el. Ezek után egyre több hasonló megbízás került a kezükbe, végül 2000.-ben fogtak bele vállalkozásuk felépítésébe. Ennek legidelásabb helyett a Kapolcs határán fekvő Ilona-malomnál találtak. Kisebb hullámvölgyeket maguk után hagyva a vállalkozás a mai napig sikeresen működik.
A kerekasztal beszélgetésről is készült egy összefogalaló videó, amely itt tekinthető meg:
